Google Website Translator Gadget

2011. január 11., kedd

A Rongyos Gárda és harcai I. rész-az első nyugat-magyarországi felkelés

"Recrudescunt inclytae gentis Hungarae vulnera..."-A nemes Magyar Nemzetnek felszakadtak a sebei:II.Rákóczi Ferenc zborói kiáltványa amellyel tulajdonképpen megindult a szabadságharca.

Sok hasonlóság rejtezett Rákóczi illetve a "rongyosok" között.Rákoczinál a bujdosók,szegénylegények,nemesek együtt harcoltak a labancok ellen,a "rongyosok" hasonlóképpen...

De kik is voltak ők?A XX. századi kurucok?

A születés

Történetük talán 1918 novemberében kezdődik-Héjjas ekkor érkezik Budapestre a frontról.Héjjas Iván aki önkéntesként harcolt Wied albán fejedelem mellett és itt kiválóan kitanulta a gerilla harcmodor minden fortélyát és ellenfelei is felnéztek rá a háborúban,sőt sok albán és bosnyák harcos is csatlakozott hozzá.Iván gazda-mert ez volt a neve a kecskeméti tanyákon-az Ébredő Magyarok Egyesületének az alapítója lett.A fővárosban az Üllői úti Ferenc József laktanyában szállásolták el őt és a csapatát. Mindennap kérte,hogy vessék be őket a csehek és a románok ellen,de Károlyi a tudtukra adta,hogy ellenforradalmi tevékenységért eljárás alá vonja őket.
Megkeseredve hazatért ez a kiváló csapat Kecskemétre,majd a Tanácsköztársaság megalakulása után szervezkedni kezdtek.A magyar nemzeti jelképeket a proletárdiktatúra direktóriumi tagjai megsemmisítették a módosabb gazdákat kisemmizték.Az említett okok miatt volt tisztek, polgárok, gazdák felkelést akartak a kommün ellen kirobbantani. Április 18-án a város környéki Héjjas tanyán antikapitalista elemeket is tartalmazó program- és akcióterv született. A szervezők tervei szerint a város környéki településekről-külbirtokokról a felkelő gazdák Kecskemétre jönnek, itt a 38-as gyalogezred laktanyájába beengedik, majd felfegyverzik őket. A szervezők Raád Árpád, Héjjas Iván és Aurél, Haág Ágoston, Homonnay Tibor és Dr. Liszka Béla voltak.Közös pontba szedték az akciótervüket,amely a mai napig megállja a helyét:

1) Magyarország a magyaroké! Magyarország határai nem a maiak, hanem a háború előttiek! Ezekért, és magyar fajunkért készek vagyunk bármelyik pillanatban életünket adni!
2) Harcolunk a nemzetközi, országvesztő vörös uralom ellen. Harcolunk az Istentelen és hazátlan rombolók ellen, …
3)A pacifizmus álmodozás – AMENNYI A FEGYVERED – annyi az országod és a kenyered.
4) … földreformot követelünk a … nincstelen parasztságunk javára az egyetemes magyar népszaporulat és népjóléti érdekében!
5) A bank és ipartőke kérdéseiben a döntő szó az államé legyen a nép érdekében, és ne fordítva!
6) A munkaadó és a munkás harcában álljon az államhatalom igazságos védőként a munkás mellé.
7) A MAGYAR ÉLET MINDEN SÍKJÁN MAGYAROK LEGYENEK A VEZETŐK!

A Forradalmi Kormányzótanács rendelete alapján Dr. Budai Dezső 1919. április 22-én őrizetbe vétetett a kecskeméti polgárokból 68 főt, köztük Bagi László helyettes polgármestert, Beretvás István és Bodri Benő birtokosokat, Bóka Péter tanárt, Daróczy János bírót, Dr. Farkas Béla gyógyszerészt, Héjjas Elek és István birtokosokat, Dr. Jámbor József és Dr. Kiss Endre ügyvédeket, Kecskeméti Géza szőlőtelepi igazgatót, Dr. Kováts Andor egyetemi tanárt, Mintsek Géza drogériást, Móczár Gábor birtokost, Dr. Szabó Iván bankelnököt, Dr. Iványosi Szabó László ügyvédet és Szappanos Elek birtokost. Attól félve, hogy a túszokat kivégzik, a vezetők leállították az akciót, de ennek híre Szentkirályra nem érkezett meg. Az itt gyülekező, és Kecskemét felé induló gazdákra rajtaütött a Szegedi Terror Brigád - mely márciusban a francia megszállás elől jött Kecskemétre - és a kecskeméti munkásszázad, és az úrréti laposnál géppuskatűzzel szétszórták őket. Csorba József és Csík János gazdákat agyonlőtték, majd a tanyák átfésülése közben meggyilkolták dr. Kiss Béla ügyvédet, mintegy száz főt vittek fogházba, őket igen brutális vallatásnak vetették alá.
A frissen alakult kis csapatnak fegyverekre volt szükségük ezért Héjjas Iván és testvére vezetésével megtámadták a jakabszállási fegyverraktárat ahol Hajnal János lett a csapat első hősi halottja,viszont sok fegyvert szereztek.
Ezután Helvécia felé vették az irányt ahol rajtaütöttek néhány vörösön akik itt garázdálkodtak.A súlyos vereség miatt a vörösök riadoztatják Szamuelyékat akik páncélvonattal jönnek Kecskemétre és ott tovább gyilkolásznak.Héjjasék innen Szegedre tették át a székhelyüket.
A kecskeméti ellenforradalom híre eljutott Szolnokra is ahol vitéz Somogyi Béla(nem a hírhedt kommunista újságíró) valamint Gyulai Molnár Ferenc a szolnoki Tisza hídon lefegyverezték a vörös katonákat.A győzelem reményében vonultak volna be a román csapatok,de Gyulaiék legéppuskázták őket.
Sajnos a vörösök erősítést küldtek és a románok is ellentámadtak ezért a kis csoport Szegedre ment ahol csatlakoztak Héjjasékhoz.

Az különítményesek

A Szegeden megalakult Rongyos Gárda első igazi összecsapása 1919 augusztus 3.-án volt Kecskemét külterületén Csalánosban.A megszálló román csapatok itt raboltak és gyilkoltak ekkor csaptak le rájuk a "rongyosok".Hírmondó sem maradt a rablókból.Egyre nagyobb híre lett a csapatnak.A vörös terror és a román megszállás idején Héjjas legkiválóbb vitéze Franczia Kiss Mihály álruhában kémkedett az ellenséges csapatok közt.Az ő tudása járult hozzá,hogy rengeteg román fosztogatót megsemmisítettek.
Adacs mellett 4 teherautónyi román fegyvert szereztek,ahol kivégezték a román őrséget,majd Lajosmizse és Kecskemét közt Kaszala Károly vadászrepülős maroknyi csapata lekapcsolta az utolsó négy szerelvényt.-amely tele volt fegyverekkel.
Monostoron pedig egy jól felszerelt román csapatot támadtak meg több katonát megölve.Héjjas fejére a román parancsnokság vérdíjat tűzött ki-de ezt soha nem tudták kifizetni.Novemberben mikor a románok kivonultak a keckeméti helyőrség parancsnoka kért Héjjaséktól védelmet a szabad elvonulásért.Nem mindennapi látvány lehetett mikor a román csapatokat rongyosok kísérték ki a városból.
Illegálisan már augusztus elején visszatértek Kecskemétre az áprilisi felkelési kísérlet irányítói, Héjjas Iván és Francia Kiss Mihály. Ekkorra már többször összetűztek a város környékén erőszakoskodó és rabló román hadsereggel. Élére állva az április-június közötti vörösterror által Kecskeméten és a megyében sérelmet szenvedett embereknek, leszámolásra tettek előkészületeket. Már a szeptember 30. és az október 1. közötti éjszakán hat volt kommunista rendőrt - köztük Szentgyörgyi Ferencet és Németh Imrét - vittek el lakásukról, akik áldozatául estek a bosszúnak. Ezekben az eseményekben Héjjas Iván inkább az elvi útmutatást-irányítást adta, Francia Kiss Mihály pedig a gyakorlati kivitelezés irányítását végezte.
Héjjas Iván főhadnagyot a románok november 16-ára bekövetkezett kivonulásakor a Nemzeti Hadsereg főparancsnoksága ideiglenes jelleggel megbízta a városparancsnoki feladat betöltésével. A november 16. és a november 23., vagyis a Nemzeti Hadsereg a városba történő bevonulása közötti időszak elégnek bizonyult a mögötte álló csoportoknak, hogy bosszút álljanak a kommün alatt elszenvedett sérelmeikért, szenvedéseikért. Már 16-án mintegy tíz főt hurcoltak el és végeztek velük. 1919. november 19-én déli 12 órakor az őrséget leszerelve elfoglalták a kecskeméti börtönt
A mindenképpen tragikus, ugyanakkor bizonyos baloldali sajtótermékek és művek által túldimenzionált esemény pontos rekonstruálása levéltári adatok hiányában rendkívül nehéz. Az biztosnak tűnik, hogy az akcióban spontán és szervezett elemek keveredtek. Egyes híradások szerint ekkor tömeg hatolt be a bíróságra és a börtönbe.A börtön dél körüli megszállása után megkezdődött az itt vizsgálati fogságban lévő letartóztatott kommunisták tettleges bántalmazása.A délután folyamán követett el öngyilkosságot Takács György, a kommün alatti volt városi párttitkár. Bizonyos Szabó és Székely századosok (a Prónay különítményből) - nyilvánvalóan Héjjas embereivel együttműködve - adhatták a bizonyos törvényes felhatalmazás látszatát a börtönben levő kommunisták elszállítására.Ez a saját biztonságuk és a nagy feltűnés elkerülése céljából is csak az esti órákban volt logikus. A foglyokat Orgoványra és a Szikrai erdőbe szállították, ahol megtörtént a kíméletlen leszámolás. Orgoványon 9, Szikrában 24 fő vesztette életét. A két helyszín nyilvánvalóan eltérő bosszúálló csoportok létezésére utal. A céltudatosságra ugyanakkor Francia-Kiss Mihály "listája" mutat. Csak részben megállapítható és feltételezhető, hogy kit miért vittek ki a börtönből a leszámolás helyszínére és mások - például Hajnal József, a Magyar Alföld szerkesztője és egyben a propaganda fő irányítója - miért maradtak a börtönben. Tényszerűen megállapítható, hogy a meggyilkolt kommunisták mintegy fele tehető felelőssé és hozható összefüggésbe a kommün alatti kecskeméti 14-15 (ebből 2-3 esetleg köztörvényesnek minősíthető) a vörösterrorhoz köthető erőszakos halálesetért. Ők a direktórium vezetésében, igazságügyi, karhatalmi szerveikben működtek.A mindenképpen tragikus események értékeléséhez hozzá kell tenni, hogy míg ezeket a baloldali sajtó, majd történetírás, oktatás túlértékelte, addig a kiváltó okként említhető vörösterrort, mely hasonló nagyságrendű veszteségeket okozott, figyelmen kívül hagyták. A teljes feledés fátylát borították a csehszlovák és román hadsereg sok helyen hasonló arányú terrorcselekményeire. (Komárom, Miskolc környéke, Köröstárkány, Csongrád)
A különítményesek teljes története viszont egy későbbi történet lesz...




Az egykori különítményesek,később a Rongyos Gárda vezetői balról jobbra:Héjjas Iván,Prónay Pál és Ostenburg-Moravek Gyula

A nyugat-magyarországi felkelés előélete

Magyarországon 1920-tól megkezdődött a konszolidáció és a nemzetgyűlés 1920 novemberében az antant nyomására törvényerőre emelte a trianoni békeszerződést.A véglegesített határoknak még két bizonytalan szakasza volt, melyek problémája egymással összefüggött: Burgenland nyugat-magyarországi, valamint a Baja-baranyai kérdés. 1921. július 21-én a francia külügyminisztériumban letétbe helyezték a trianoni béke ratifikációs okiratát. Ez azt jelentette, hogy meg kellett kezdeni a békeszerződés határozványainak végrehajtását.Ennek értelmében Jugoszláviának ki kellett üríteni az általa megszállt Baja-baranyai területeket, Magyarországnak pedig Ausztriának átadnia Nyugat-Magyarország odaítélt részeit.A magyar kormány Baranya jugoszláv kiürítésének késésére hivatkozva - ahol egyes baloldali csoportok kísérletet tettek a Jugoszlávia védnöksége alatti "Pécs-Baja-baranyai Szerb-Magyar Köztársaság" kikiáltására - vonakodott csapatait kivonni az Ausztriának ítélt területekről.Ausztria egyébként csak 1921-ben szándékozott érvényesíteni igényeit a magyar területekre, háttérben a csehszlovák külpolitika olyan terve lehetett, mely a nyugat-dunántúli csehszlovák-jugoszláv korridor elgondolás meghiúsulása után a tervezett észak-déli vasúti összeköttetést előnyösebbnek látta osztrák, mint magyar területen.
De miért is Burgenland?
1918. november 17-én az osztrák államtanács etnográfiai elvekre hivatkozva bejelentette igényét Nyugat-Magyarországra. Az 1919. szeptember 10-i Saint German-i béke az önrendelkezés jogát kizárva Ausztriának ítélte Moson, Sopron és Vas vármegyék nyugati sávját (Sopront és környékét is beleértve), azzal az indoklással, hogy ne valósulhasson meg a dédelgetett csehszlovák-délszláv korridor sokat emlegetett terve.
1919 júniusában még nem esett szó az osztrákok területi követeléseiről.Az osztrákok 80%-a a Németországhoz való csatlakozást követelte(lám,lám nem Hitler agyából pattant ki az Anschluss),de az antant félt egy erős Németországtól.Míg Ausztriától elvették Dél-Tirolt,már június 16.-án az osztrákok kérik az Őrvidéket.Az érveik közt lehet említeni,hogy ez a terület látta el mindig Bécset és most Bécs éhezik.Végül megkapták...
A sors fintora,hogy a megszálló Volkwehr zöme az egykori vörösök közül került ki ugyanis Bécsben a kommunista jellegű kormány alatt kaptak menedéket Kun Béláék és meghálálták új hazájuknak e nemes cselekedetet a szülőföldjük ellen.

A felkelés kezdete

Az antanthatalmak 1921. augusztus 1-jén - ismételt osztrák kérésre - felszólították Magyarországot, hogy vonja ki karhatalmi alakulatait, közigazgatását az Ausztriának ítélt területekről. A magyar kormány augusztus második felére eleget tett a felszólításnak - Sopron és környéke kivételével -, hivatkozva arra, hogy az ekkor megkezdődött baranyai jugoszláv kivonulás sem fejeződött be teljesen.Szinte a reguláris egységek kivonulásával egyidejűleg megjelentek az Ausztriának ítélt területen Héjjas Iván és Prónay Pál szabadcsapatai. Őket összetartotta a kommün, majd az Alföldön is rabló, erőszakoskodó román királyi hadsereggel szembeni föllépés.A Héjjas különítmény már korábban is akciókat hajtott végre Ausztriában. 1920. június 20-án éjszaka 117 fővel meglepetésszerűen rajtaütöttek az éppen Szibériából hazatérő hadifoglyokat ünneplő Fürstenfeld községen, elfoglalták a csendőrséget, rendőrséget, laktanyát és az országosan is jelentős fegyverdepóból négy teherautónyi fegyvert szállítottak Magyarországra.A támadásban Franczia Kiss Mihály "hatástalanította" az őröket. Az akció végén a résztvevők "elhintették", hogy ők az osztrák szociáldemokrata kormánnyal rokonszenvező magyar kommunisták, fegyverszerzésük a hazai forradalmi mozgalmakat szolgálja.
Igazságtalanok azok a vélemények, melyek szerint a Nyugat-Magyarországra érkező MOVE, Területvédő Liga, vagy más nemzeti szervezetek tagjai féktelen magatartást tanúsítottak volna.A híres író, vitéz Somogyváry Gyula szerint inkább a kuruc virtusra emlékeztető magatartás, hangulat volt rájuk jellemző.

A fegyveres akció szervezését Prónay Pál,(Kis politikai kitérő:Szeptember 3-án Zadravecz István tábori püspök kereste fel Prónay-t bicskei birtokán, és felszólította, hogy lépjen a tettek mezejére Nyugat–Magyarországon. Ugyan-ezen a napon kereste fel Prónayt a felkelők nevében Marsovszky főhadnagy, hogy álljon a felkelés élére. Prónay Pál eleget tett a kérésnek és szeptember 6-án átvette az összes felkelő csapat feletti főparancsnokságot és Felsőőrsre tette át tartózkodási helyét) az 1921. évi felkelés „fővezére" - ekkor már az Ébredő Magyarok Egyesülete jobboldali irredenta szervezet vezetőségének tagja -; Hir György nemzetgyűlési képviselő - ugyancsak az előző évi felkelés egyik vezetője -; továbbá Budaházy Miklós, Szabó József és Bónis Lajos (páter Arkangyal) volt felkelő vezetők kezdték meg elsőnek. Az utóbbiak Kapuvár és környékén gazdasági munkásnak álcázva, felkelőegységeket tartottak készenlétben. A több csoportot magába foglaló akció katonai vezetésére Prónay Pált kérték fel. Prónay a vezetést azzal a feltétellel fogadta el, hogy a felkelés majdani alárendelt vezetői feltétlenül engedelmeskedjenek neki, fel kell venni a kapcsolatot és közösen kell cselekedni az osztrák monarchistákkal és a jobboldali csoportokkal - a ,,frontkamferveinekkel" - továbbá meg kell teremteni a szükséges pénzügyi alapot Az említett szervezők elfogadták Prónay feltételeit, majd felmérték a fegyveres akcióba bevonható erőket. Ennél számításba vették: egyrészt a Kapuvár környékén elhelyezett és megfelelően csoportosított volt felkelőket, másrészt az Ébredő Magyarok Egyesülete szervezetét, annak új alakulatait, harmadsorban új toborzásokat határoztak el.A terv végrehajtása a szükséges pénz előteremtésével kezdődött. Ez több forrásból származott. Itt kezdődött a legitimisták első konkrét kapcsolódása. Windischhgrátz Lajos herceg 5000 dollárt és ezer hold termésének jövedelmét ajánlotta fel. Konkrétan nem ismeretes, milyen pénzösszeggel járult hozzá az akcióhoz gróf Sigray Antal, de Ivánc környéki birtokán lehetőséget biztosított a ,,déli csoport" gyülekezésének. Sigray birtokán teljes ellátást kaptak az odaérkező felkelők. Windischgrätz és Sigray egyaránt legitimista volt Ezenkívül a szervezőknek bizonyos pénzösszeg maradt a sokol hamisításból befolytakból. A sokol Csehszlovákia pénze volt, amelyet Ausztriában készítettek és terjesztettek, amíg az osztrák hatóságok le nem leplezték őket. Hir György külön hitelt vett fel birtokaira, amit e célra fordított. A hitelt Brandt István folyósította. Összege 2 millió korona volt. Brandt mögött a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálog Bankja állt A tervek szerint ő a hitelként felvett összegből mint szállító ellátta volna a felkelők által birtokba vett területeken a csapatokat és a lakosságot. A felkelés vezetői Brandtnak - az előző évihez hasonlóan, amikor ugyancsak szállítóként vett részt a felkelésben - vámmentességet ígértek a szállításoknál, ugyanakkor joga lett volna bizonyos vámtételeket saját javára felszámítani.Az osztrák monarchistákkal a szélsőséges jobboldali csoportokkal való kapcsolatfelvételre Prónay Pál, dr. Mészáros Gyula egyetemi magántanárt küldték Bécsbe. Ő nem sokkal előbb szabadult bécsi letartóztatásából, ahol sokol hamisítása miatt folyt ellene büntetőeljárás.

A békediktátum kegyetlensége Magyarország lakosságát elkeserítette, a volt szövetséges Ausztria területi követelése pedig egyenesen fölháborította. 1921. augusztus 20-án Sopronban tömegtüntetésre került sor. A soproniak és a rábaköziek ezrei tiltakoztak az elszakítás ellen. Augusztus 21-e lett volna a hivatalos átadás napja. A magyar hatóságok ha vonakodva is, de kiürítették az átadásra kijelölt területeket, így Sopront és környékét is. A város összes hivatala elköltözött, majd a Nemzeti Hadsereg kivonása is megtörtént. Úgy tűnt, hogy itt már csak a csoda segíthet. Az érintett terület átadására a magyar kormány gróf Sigray Antalt, mint kormánybiztost küldte ki, a közrend fenntartásával Ostenburg-Moravek Gyula őrnagyot, a II. országos csendőrzászlóalj parancsnokát bízták meg. Az eseményeket - ez ma már bizonyos - a magyar kormány és Bethlen István miniszterelnök és kabinetje irányította. Legalább négy szálon indult meg a fegyveres ellenállás előkészítése, miután Ausztria mindenfajta békés megállapodást elutasított, beleértve a mai Burgenland kettéosztását is. Thurner polgármester személyesen kereste meg Prónay Pál szolgálaton kívüli alezredest Sopron megmentése érdekében. A Thirring Gusztáv vezette Nyugat-magyarországi Liga önkénteseket toborzott. A Nyugat-magyarországi Szövetség röplapjai hirdették:Sopron a soproniaké". A fegyveres felkelés megszervezője és legfőbb irányítója azonban Gömbös Gyula volt. Az antant Szövetségközi Tábornoki Bizottság, és az osztrákok - a biztos átadás tudatában - a Széchenyi-palotában várták a híreket. Az "A zóna" Magyarország felőli határán álló oszt-rák csendőrök elzárták Ágfalvát Soprontól. Ostenburg hatáskörzete a "B", vagyis a Keleti zóna volt.
1921. augusztus 23.:Az Ifjúsági Kör levelet küldött szét tagjainak:"Kedves Barátom! A haza hív! Kényszer nincs. Aki teheti, önként és azonnal jöjjön el Sopronba, ahol ellátásáról gondoskodunk.A választmány megbízásából: Sopron, 1921. augusztus havában. Leicht Ottó s.k. ifj. köri elnök."A következő napokban egyre több diák érkezett Sopronba.A selmeci főiskolások utódai a mai napig büszkék lehetnek őseikre,példát vehetnek szorgalomból és kitartásból.
A Sopron székhelyű Szövetséges Katonai Bizottság közhírré tette, hogy rendelkezései augusztus 23. 0.00 órától szeptember 5. 24.00 óráig kötelező érvényűek a lakosságra, valamint az összes katonai és polgári hatóságra az elcsatolandó területen. A terület felségjogát az antantszervek augusztus 29. 16.00 órától átadták Ausztriának.

Az Ostenburg csendőrszázad bevonulása Sopronba 1920 augusztus 28.-án

Miközben Benes imperialista sajtója újabb területszerzésre buzdította Ausztriát, az osztrák csendőrség, hadsereg Volkswehr megkezdték a területre történő bevonulást. Nem számítottak azonban arra, hogy 27-én este 11 óra körül megjelent Sopronban 120 - jelentős részben kecskemétiekből álló emberével - Héjjas Iván, Gévay-Wolf Lajos Sopron vármegye alispánja támogatásával.
Másnap délelőtt 12 óra: Kismartont elhagyó csendőrzászlóalj vonult be Sopronba. Parancsnoka Ostenburg Gyula őrnagy a lakosság fergeteges ünneplése közben tett jelentést gr. Sigray Antal főkormánybiztosnak, melyben kijelentette: "Élve nem hagyom el Sopront."

A felkelés kezdete:Ostenburg jelentést tesz Sigraynak:"Élve nem hagyom el Sopront"

Ugyanekkor délelőtt 11 óra körül a három csoportra oszlott felkelővel (a balszárny parancsnoka: Francia-Kiss Mihály, közép: Maderspach Viktor, jobbszárny: Kaszala Károly, a híres repülő) támadást indítottak Ágfalva és Kismarton irányába. A sikeres előrenyomulás eredményeképpen a balszárny elfoglalta Ágfalva állomását, viszont a közép lemaradása miatt az előőrsöt majdnem bekerítették, erre Héjjas Maderspachot a kecskeméti Várkonyi Sándorra váltotta fel.(Maderspachot késése ellenére kiemelkedő szabadcsapatvezérnek tekinthetjük, 1916. augusztus-november között Dél-Hunyadban majd Havasalföldön rendkívül sikeresen tevékenykedett Falkenhayn német hadseregparancsnok megbízásából.)A bekerítéssel fenyegetett felderítő előőrs visszarendelésére vonatkozó parancs továbbításakor esett el az első felkelő, a kecskeméti Baracsi László. A közép- és a jobbszárny összhangja helyreállítását követő lendületes támadás visszaszorította az osztrákokat, sőt Kaszaláék fogságába került Dawy, az annektálandó terület osztrák kormánybiztosa.Az ágfalvai csata rendkívül jelentős volt abból a szempontból, hogy megakadályozta Sopron és környéke megszállását, alapot jelentett a további ellenálláshoz és diplomáciai lépésekhez.A Vas megyei Pinkafőnél (Pinkafeld) húsz felkelő Kuthy hadnagy vezetésével és a helyi horvát lakosság segítségével több, mint kétszáz osztrák csendőrt vert ki a faluból. Ugyanaz nap kiszorították őket Felsőőr (Oberwart), Alhó (Allhau), Fraknó (Forchtenstein), Németgyirót (D.Gerersdorf) községekből is. Kezdetét vette a másfél hónapig tartó nyugat-magyarországi fegyveres felkelés.
Augusztus 29-én a Vas megye nyugati peremén lévő Alhónál a Héjjas Tibor és Kaas hadnagy vezette felkelőegység három századnyi Volkswehr egységet űzött vissza a Lapincs hídján túlra.
Ugyanaznap a Sinnersdorfból érkező Volkswehr egységeket Pinkafőnél űzte vissza a felkelők egyik alakulata.Itt haltak hősi halált a kecskeméti Szabó szakaszvezető és Papp tizedes. Augusztus 30-án Gerley Mihály és Taby Árpád vezette alig harminc főnyi felkelőegység Felsőőr főterén ütött rajta a békésen énekelgető 200 fős Volkswehr egységen, és vérontás nélkül jelentős muníciót zsákmányoltak. Augusztus 29. és szeptember 4. között Sopron környékén - bár veszteségek árán - a felkelők tért nyertek. (Cenk-itt mindössze 10-15 rongyos, Péterfa, Kobold, Szárazvám) Ezenkívül a déli arcvonalszakaszon is (Alhó, Szénásgödör, Nád, Radafalva) Bár szeptember 4-én a Borostyánkőtől Salamonfalva vele induló járőrt az osztrákok visszaverték (itt esett el a ceglédi Kalocsai János hadnagy és a felkelők visszavonulását Henz János kecskeméti felkelő sebesülten is fedezte), a Pörgölény-Kirschlag körzetében lezajlott ütközet eredményeképpen, ahol 250 felkelő űzte vissza a 9. Volkswehr ezred III. és IV. zászlóalját és a csendőröket, Burgenland déli része nagyrészt felszabadult. A felkelők Németgyitrónál szuronyharcban, Kirschlag előtt pedig Taby Árpád vezetésével az osztrák tartalék beérkezése előtt egy stratégiai pont rajtaütésszerű elfoglalásával győztek.Itt estek el Nemecz főhadnagy és Hannus huszár, akik megfelelő orvosi ellátás mellett megmenthetőek lettek volna. Augusztus 29-én Förster Lajos volt kunszentmiklósi szolgabíró és vitéz Csala páhi jegyző vezette egység Szentgotthárd előtt Gyanafalvánál állította meg az osztrákokat, majd az Őrség településeiről: Dávidháza, Gödörháza, Velemér, szorította ki őket.
Szentgotthárd melletti Nagyfalván pedig a világszerte közismert és híres repülős Endresz György 35 fős alakulatával verte ki az osztrákokat.
Több sikeres akció után a "rongyosok" 1921. szeptember 5-én átlépték az osztrák-magyar határt, és Kirschlagra támadtak. Vezetőjük Taby Árpád főhadnagy volt.Az osztrákok félreverték a harangokat, majd heves tűzharc bontakozott ki. Már-már sikerült elfoglalni a falut, amikor az osztrákok az ütközet hírére több száz katonát szállítottak a helyszínre, ezért Taby visszavonulást rendelt el.A "rongyosok" vesztesége hét halott volt, míg az osztrákoké 10 halott, sok sebesült, 36 emberük pedig fogságba esett.A csata során ejtett foglyokért cserébe elengedték a korábban elhurcolt és megkínzott Horváth József plébánost és dr. Egán Imre volt békési főispánt, borostyánkői földbirtokost.Jelzésértékű volt, hogy olyannyira nem félnek az ellenségtől, hogy nemcsak hazai földön képesek akciót végrehajtani, ha kell, akár átcsapnak Ausztriába is.(Az elesett hősök névsora:Hanus Ferenc Károly műegyetemi hallgató,Nemetz Ferenc szegedi tanító,Tóth Mihály kecskeméti tizedesVálik László kecskeméti felkelő,Németh István kecskeméti felkelő,ismeretlen nevű felkelő,Ahmet nevű bosnyák "rongyos".)A csata után az osztrákok 2500 magyar katonáról beszéltek,holott összesen 240-en voltak...

Durics Hilmi Husszein(1887-1940) budai főmufti-gazdag bosnyák családból származott,de szüleit meggyilkolták a szerbek,részt vett az Albán harcokban itt lett Héjjas jó barátja,majd Kecskemétre került.Itt toborzott főiskolásokat,továbbá több albán és bosnyák harcos csatlakozott hozzá.Ahmet nevű katonája a felkelés mártírja lett.Később is harcoltak muszlim csapatok a Rongyos Gárda kötelékében.

Ágfalva hősei - Sopron megmentői 1921. szeptember 7-én az osztrák megszálló erők terve az volt, hogy csatlakozásra bírják Sopront. El akarták foglalni a kutakat, hogy így kényszerítsék a várost megadásra. Ágfalván mintegy 450 osztrák csendőr állomásozott, várva a támadási parancsot.

A magyar felkelők azonban megelőzték az osztrákokat. A többségében főiskolás, irreguláris erők a 48-as laktanyában gyülekeztek. A selmecbányai akadémistákhoz szombathelyi vasutasok, sőt néhány bosnyák népfelkelő is csatlakozott. Mindannyian civil ruhát viseltek. Fegyverük nem volt, közülük csak a beavatottak tudták, hogy a magyar Ostenburg-csendőröktől fognak fegyvert kapni a hajnali vállalkozáshoz. A felkelők erejét a korabeli források 110 főre becsülik. Az osztrák túlerő mintegy négyszeres volt. A magyar felkelők parancsnokai Maderspach Viktor tartalékos huszárszázados, Gebhardt Pál százados és Székely Elemér tartalékos tüzér főhadnagy, főiskolai karhatalmi parancsnok voltak. Sok felkelő a Friedrich István féle csoporthoz tartozott.Szeptember 7-én éjszaka alig ismert ösvényeken indult el a kicsiny sereg, fűzfabottal a kézben a Liget-patakhoz, a zónahatárhoz.A kicsiny seregnek a kézifegyvereken és a nyeles gránátokon kívül egyetlen Schwarzlose géppuskája volt, amit aztán két tapasztalt bosnyák felkelő kezelt. A magyar erők átvették az Ostenburg-csendőröktől a kézifegyvereket, s három rajra oszlottak. Nyolcadikán hajnali háromnegyed ötöt ütött a templomóra, amikor Az 1. és 2. főiskolás osztag az ágfalvi erdő és a brennbergi vasút között, a harmadik (szombathelyi vasutasokból és bosnyákokból álló) rajjal a falu alsó részén előre tört. A készülő támadást az osztrákok felfedezték, s a falu északi részén, a nagymartoni vasúti töltés mögül tüzet nyitottak a magyar erőkre. A felkelők az evangélikus templom oltalmában bejutottak a faluba, de az iskolaépületből ismét erős osztrák tüzet kaptak. Kénytelenek voltak visszahúzódni a brennbergi úton előrenyomuló csoporthoz. A Kirchknopf-vendéglő felől sikerült hátba támadni az osztrákokat, akik egészen a nagymartoni vasút mögé hátráltak.A 3. raj oldalba támadta a vasúti bakterház védőit, majd a Hausbergnél visszaverte a szuronyrohamra induló osztrák csendőröket. Az ellenség ekkor szenvedte el legsúlyosabb vereségét. A Bécsújhelyig menekülő osztrákok veszteségeiről máig ellentmondóak az adatok. A magyar források 15 és 30 fő köztire teszik elesettjeik számát. Az bizonyos, hogy ebben az ütközetben vesztették a legtöbb embert. Halottjaik zömét és sebesültjeiket magukkal vitték, a csata helyszínén a magyar hatóságok csak két elesett osztrák csendőrt találtak.A felkelők három hősi halottat vesztettek: Machatsek Gyula erdőmérnök-hallgató tartalékos hadapródőrmestert, Szechányi Elemér bányamérnök-hallgató tartalékos alhadnagyot és Pehm Ferenc önkéntest, pénzügyi tisztviselőt. Rajtuk kívül heten súlyosan, többen könnyebben megsebesültek. Az ott állomásozó vasúti szerelvényen Bécsújhelyig menekülő osztrákok veszteségeiről máig is ellentmondóak az adatok. Két hősi halottjuk neve bizonyosan ismert: Arnold Mosch és Karl Heger járőrvezetők.Ez a csata mentette meg Sopront az osztrák megszállástól. A három hősi halált halt magyar felkelőt és Arnold Mosch csendőrt szeptember 10-én helyezték örök nyugalomra a Szent Mihály temetőben. Pehm önkéntes Szombathelyen alussza örök álmát. A második ágfalvi csata után az osztrák erők a történelmi határra vonták vissza csapataikat. Ennek az ütközetnek is köszönhető, hogy Sopron és környéke népszavazással dönthetett hovatartozásáról.A népszavazás tizedik évfordulóján, 1931-ben a nem hivatalos magyar történetírás így foglalta ezt össze a nemzeti lobogók fehér selymére írva: Ágfalva-Velence-Népszavazás.Pehm Ferenc nagybátyja Pehn József zalaegerszegi plébános rengeteg sikeres gyűjtőakciót szervezett a csapatok részére.A plébános urat egyébként később mint Mindszenty Józsefként fogjuk megismerni...






Temetési menet a második ágfalvai ütközet után.Jellemző,hogy a hátrahagyott osztrák csendőröket a magyarokkal együtt helyezték örök nyugalomra.Mosch és Szechányi egy helyen nyugszanak.


Szeptember 16-án a lándzséri vár környékén verte vissza az osztrákokat az e célból nyolchetes szabadságot kivett Hrabák István főhadnagy egysége.Benes csehszlovák külügyminiszter szeptember 12-én még jegyzékkel fordult a Nagykövetek Tanácsához, majd a szeptember 26-ai Bánffy magyar külügyminiszterrel folytatott brünni tárgyalásain már a Sopronra vonatkozó magyar igényeket nem utasította el. Ez betudható volt a felkelők Héjjas Iván vezette alakulata Parndorf, Nezsider, Császárkőbánya körzetében szeptember 24-e körül aratott győzelmének, majd Ausztria területére is betörtek Brucknál és Prellenkirchennél. Itt estek el Éhn Imre és Vágó Mihály felkelők.

Győztes felkelők csoportképe


Az antanthatalmak október 3-án ismételten felszólították a magyar kormányt Burgenland átadására. Erre Prónay másnap - október 4-én - a Felsőőr főterére összehívott falvak jegyzői, bírái, esküdtjei, papjai előtt ünnepi beszédek, díszsortűz, zászlószentelés közepette a népek önrendelkezési jogaira hivatkozva proklamálta a terület önálló államiságát Lajtabánság néven. A községi elöljárók pecséttel és aláírásukkal hitelesítették csatlakozásukat. Az államfő - a bán - Prónay lett, kormányt alakított, sajtót, bélyegeket adott ki, de Héjjas az államfő minisztereket igénylő kérdésére így válaszolt: "Frontom oly nagy, felkelőim oly kevesen vannak, hogy nem nélkülözhetem, nem küldhetem miniszternek egy felkelőmet sem."
A felkelés katonai eredményeit politikailag is gyümölcsöztetni kellett, ezért Prónay Pál október 4-én kiadott kiáltványában „Lajtabánság” néven ki-mondta Nyugat–Magyarország függetlenségét, amit az általa összehívott alkotmányozó gyűlés is megerősített. Lajtabánság kikiáltása nem jöhetett volna létre a felkelők hősies és sikeres katonai akcióik nélkül. Azonban minden hadviselés alapja az anyagi ellátás, az utánpótlás. A fegyvert és lőszert a felkelők már előre biztosították maguknak, de mint tudjuk, megfelelő élelmezés és ruházat hiányában a leghősiesebb szándék is kudarcra van ítélve. Bár a felkelőket sok helyen a lakosság igyekezett ellátni, azonban ez a folyamatosan mozgó csoportok körülményeit figyelembe véve nem volt kielégítő. Mindszenthy József zalaegerszegi plébános azonnal hozzákezdett a gyűjtés megszervezéséhez. Rövidesen élelemmel megrakott teherkocsik vitték az ellátást a felkelőknek. Bornemissza Adél bárónő egy hét alatt 500 rend ruhát, fehérneműt küldött a harcolóknak, akiknek a nyári ruházata őszre el-rongyosodott az állandó terepen való mozgásban. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége meleg ruházatot, takarókat gyűjtött és küldött el a felkelőknek. Zadravecz tábori püspök aktív tevékenységet fejtett ki a gyűjtések, támogatások szorgalmazásával, sőt titokban civil ruhában meglátogatta a felkelőket, hogy lelkesítse őket nemzetmentő harcukban. A felkelők harcmodora emlékeztetett Rákóczi kurucaira. Rejtett mozgás, meglepetés, cselvetés, kis egységekben gyorsan változtatták helyüket, lehetőleg éjjel mozogtak, a rajta-ütés után azonnal eltűntek. – Napjainkban a Csecsen szabadságharcosok taktikája hasonlít arra, amit 1921-ben a felkelők alkalmaztak. Eredményességét mutatja, hogy a kis csecsen nép fiai, sikeresen veszik fel a küzdelmet a világ egyik legerősebb szárazföldi hadseregével. – Az osztrákok félrevezetését szolgálták azok a hamis telefonüzenetek, melyek nagy létszámú egységeknek adtak parancsot, különböző megtévesztő feladatokkal. Ezeket az üzeneteket tudatosan úgy továbbították, hogy azokról az osztrákok tudomást szerezzenek és azok szerint tegyenek ellenintézkedéseket. Az ellenség megtévesztését szolgálta, hogy az egyes harccsoportokat hadseregnek nevezték.

I. hadsereg. Parancsnoka: vitéz Taby Árpád főhadnagy, székhelye: Felsőőr.


vitéz Taby Árpád(1896-1973) a Kirschlag-i csata vezetője

II. hadsereg. Parancsnoka: Budaházy Miklós százados, székhelye: Felsőpulya.(Igen ő Budaházy György őse-a szerk.)

III. hadsereg. Parancsnoka: vitéz Molnár Endre főhadnagy, székhelye: Németújvár.

IV. hadsereg. Parancsnoka: Héjjas Iván főhadnagy, gyorsan mozgó egység, szükség szerinti bevetésre.

V. hadsereg. Parancsnoka: Maderspach Győző százados, székhelye: Nagymarton.(Maderspach Győző örök érvényű mondása:"A fegyver a szabad ember legfőbb ismérve. Akinek nincs fegyvere, az fogoly!")

A IV. „gyorsanmozgó” hadsereg legjelentősebb hadművelete volt, amikor észak felől megkerülték a Fertő tavat és egészen a Lajtáig kergették az osztrákokat. A főparancsnok, Prónay Pál alezredes egyenruhát is rendszeresített a felkelők számára. Cserkészing, derékszíj, jobb oldalt felcsapott kalapszegély, a kalapon zöld alapon fehér kettőskereszt, a bal karon karszalag, Polgárőrség, Bürgerwehr felírással.A történet ezen része a Lajtabánság történetével foglalkozó cikkben lesz érdekesebb.

Az "V. Hadsereg" főparancsnoksága-Nagymarton Posta épület

Felkelők egy csoportja Nagymartonban
Felkelők a fraknói várnál
Járőrök
A Rongyos Gárda tagjai közigazgatási feladatokat látnak el.(középen Obendorf Károly főiskolai hallgató)
Kiképzésen
Az "V. Hadsereg" csoportja


Felkelőélet októberben

A bonyolult helyzetben Bethlen olasz közvetítéssel tárgyalásokat javasolt, ezt a nagyhatalmak október 7-én elfogadták. Október 11-én Velencében Toretta olasz külügyminiszter elnökletével konferencia kezdődött, melyen Ausztriát Schober kancellár, Magyarországot Bethlen és Bánffy képviselték. Itt olyan határozat született, hogy egyrészt Magyarország kivonja a felkelőket az Ausztriának ítélt területről, másrészt Sopron és környéke hovatartozását népszavazás dönti el. Október második felében Brucknál és Királyhidánál ismételten visszaszorították az osztrákokat, de november 4-ei határidővel ki kellett üríteni az áldozatok árán visszafoglalt területet. Ezt a parancsot a felkelők - akik szerepe így befejeződött - fegyelmezetten végrehajtották. A lakosság szomorúan búcsúzott el tőlük, és velük Magyarországtól is.
A konferencia második napja az elsőnél is viharosabb volt. A magyar tárgyaló fél előhozakodott az ún. Millerand-féle kísérőlevéllel. Ez kimondta, hogy a határkijelölő bizottság meg fogja hallgatni a vitás települések lakóinak véleményét is. Az osztrákok azonnal tiltakoztak, majd előálltak egy olyan követeléssel, amely az egész konferenciát kudarccal fenyegette. Azt akarták elérni, hogy a magyar kormány azonnal parancsolja ki a felkelőket az átadandó területről. Ha ez nem történik meg, a maguk részéről minden határozatot semmisnek tekintenek. Minden veszni látszott. Bánffy zsenialitása most mutatkozott meg igazán. A magyar kormány vállalta Olaszország - és nem Ausztria - felé, hogy a felkelőket leszereli, és pacifikálja az átadandó területet. Ezt nem írásban, hanem titkosan, szóban garantálta. Ausztria beleegyezett, hogy nyolc nappal a terület kiürítése után népszavazás döntsön Sopron és környéke sorsáról, és a határkérdésben aláveti magát a Nagykövetek Tanácsának.A történelem azonban ismét közbeszólt. IV. Károly király második visszatérési kísérlete miatt (október 21-23.), a népszavazás dátuma kitolódott 1921. december 14-16-ra.Velence mérföldkő volt. Ez volt az ellenséges gyűrűbe szorított és megcsonkított Magyarország első diplomáciai sikere. A trianoni békediktátum első láncszeme széthasadt. A velencei egyezménynek azonban más is köszönhető volt. A magyar delegáció és az olasz külügyminiszter titkos megállapodást kötött. Toretta vállalta, hogy minden befolyását latba veti, hogy a végleges határ kijelölésénél a magyar kormány igényeit kielégítsék.1922-ben újabb tíz, korábban már Burgenlandhoz csatolt, túlnyomórészt horvát nemzetiségek lakta falu került vissza népszavazás nélkül a magyar hazához.

A felkelés harcai 1921-ben


Érdekes egy pillanatra megvizsgálni a felkelőket a számarányok tükrében. Az osztrák sajtó számukat 20-30 000-re tette, e számnak azonban alig több, mint a tizede 3-4 000 fő volt a felkelők valóságos száma. A harcokban ezeknek csak a fele vett részt, mert Héjjas Iván a 18 év alattiakat a front mögött csendőrszolgálatra osztotta be. A felkelők az összetűzésekben 3-4 fős járőrökkel, 10-15 fős csapattal, 40-50 fős szakasszal, 160-200 fős csoporttal vettek részt. Sereget 600-1000 fő alkotott, de ebből csak kettő volt, egyik az északi, másik a déli határszakaszon. A felkelők egymáshoz való viszonya nyílt, demokratikus, bajtársias volt.Ismeretes, hogy a velencei egyezmény alapján az 1921 december 14-16. között tartott soproni népszavazáson 15 343 fő Magyarország, 8227 fő Ausztria mellett szavazott.
Több mint háromnegyed évszázad távlatából tisztelettel kell emlékeznünk azokra a felkelőkre, akik életük kockáztatásával vagy feláldozásával Magyarországnak ezt az igen értékes részét mentették meg. Érdekességképpen megemlíthető, hogy a kecskeméti Fiú Felsőkereskedelmi Iskola volt talán az egyedüli abban, hogy tanárai nem tiltották tanulóikat a részvételtől. E nemzeti hagyományt a mai jogutód intézmény büszkén vallja magáénak.A már említetteken kívül pár kecskeméti és nem kecskeméti név érdemleges az említésre, bár ebben az esetben is nehéz méltányosnak lenni. Csapat- és csoportparancsnokok voltak többek között Winter-Latzay György, Bacho István, Szabó József századosok, Kossuth Ferenc, Osváth Elemér, Bocskay Gyula főhadnagyok, Sz. Tóth Imre, Ali Fasil bosnyák és Hasszán albán parancsnok. Sokan jöttek Kecskemétről, közöttük Papp István tanító, Zubornyák József, Bencsik István, Korb Géza és a környékről: Olajos István Helvéciáról, Zana László Méntelekről, Kerekes István Hetényből, Hajagos Sándor Ágasegyházáról, Szabó Sándor Szentkirályról.A felkelők között sok olyannyira szegény földműves volt, hogy mikor 1929-ben Sopron és Kecskemét közös megemlékezéseket tartottak, a város kedvezményt kért és kapott a MÁV-tól, hogy a volt résztvevők odautazhassanak.Előkészülve 1929. szeptember 8-ra, a két város együttes megemlékezésére, mikor Dr. Thurner Mihály soproni, Zimay Károly kecskeméti polgármesterek, Dr. Fáy István kecskeméti főispán és Héjjas Iván országgyűlési képviselő jelenlétében Ágfalván felavatták Imre Gábor alkotását, Baracsi László emlékművét és ünnepségeket tartottak Gévay-Wolf Lajos, Sopron vármegye alispánja így fogalmazott: "Ha nem lett volna augusztus 28., nem lehetett volna december 14. sem."

1922-ben még egyszer hallatott magáról a Rongyos Gárda....

de ez a következő cikk tartalma

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése